Ma 99 éve született TONY CURTIS. A Magyar Hollywood Tanács Dr. Hubai Gergely írásával hajt fejet a színészlegenda emléke előtt.
TONY CURTIS
színész
(1925. június 3., New York, USA – 2010. szeptember 29., Henderson, USA)
Hollywood hercege, avagy a tökéletes színésztárs
A jóképű Tony Curtis számára külső adottságai néha komoly terhet jelentettek. Hiába volt igazi mozisztár akivel ráadásul a kortársai (pl. Burt Lancaster és Kirk Douglas) is szívesen játszottak együtt, a kritikusok számára mindig bizonyítania kellett, hogy nemcsak sármos külseje miatt keresett színész. A Van aki forrón szereti és a Minden lében két kanál sztárjaként ez kifejezetten nehéz efladatnak bizonyult…
A világszerte Tony Curtisként ismert filmcsillag eredetileg Bernard Schwartz néven született New Yorkban, 1925. június 3-án. Apja Schwartz Manó (Emanuel Schwartz) a Mátészalka melletti Ópály faluban, míg édesanyja Klein Ilona (Helen Schwartz) a szlovákiai Nagymihályon született. Amikor Amerikába költöztek, édesapja szabóként kezdett dolgozni Manhattanben, később Bronxban – a család a szabóüzlet hátsó helyiségében húzta meg magát, önálló lakásra nem tellett nekik. Tony hatéves koráig csak magyarul beszélt, ezért beiskolázni se tudták, majd nyolcévesen együtt egy hónapra árvaházba vitték, mivel a családban nem kaptak megfelelő ellátást. A családot különböző tragédiák sújtották: Ilonát skizofréniával diagnosztizálták, a középső fiú Juliust elütette egy teherautó, a legfiatalabbat, Robertet pedig szintén intézetbe zárták mentális gondok miatt. A fiatal Tony a környéken garázdálkodó bandákhoz csapódott, apróbb bűncselekményekben vett részt, az iskolából is gyakran lógott. 11 évesen egy szomszéd segítségével hagyta abba az egyre veszélyesebb csínytevéseit, előbb a cserkészek közé került, 1943-ban pedig, alig 18 évesen, a háborús filmek hatására bevonult a haditengerészethez, ahol tengeralattjárókon szolgált.
Tony 16 évesen szerepelt először egy iskolai darabban, de a háború miatt csak 23 évesen kezdődött a karrierje, amikor a casting ügynök Joyce Selznick (a neves producer David O. Selznick unokahúga) felfedezte. 1948-ban érkezett Kaliforniába, a Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében. A stúdiónál választott új nevet: a Tony az Anthony Adverse című kalandfilmből származik, a Curtis pedig a Kurtz (egy anyaági rokon) nevéből származik. A Universalnál szerződést ajánlottak neki és elsősorban kalandfilmes / hős szerelmes szerepekre készítették fel, például lovagló és vívó leckékkel. Legelső szerepe a Keresztül kasul (1949) című film volt, amiben egy rumba táncost alakított. Habár csak nyúlfarknyi szerep volt, a latinos macsó szerepe miatt Curtis annyi rajongói levelet kapott, mint a stúdió legnagyobb sztárjai. A Universal elsősorban közel-keleti kalandfilmekbe tette meg sztárnak: A tolvaj herceg (1951) és az Ali Baba fia (1952) mind az arab világban játszódtak. Ezek mellett a Universal elsősorban olyan filmekbe válogatta be, ahol kemény srácokat – bokszolót, focistát vagy éppen bűnözőt – kellett eljátszania.
Tony 1951-ben vette feleségül Janet Leigh színésznőt (1951-62), akit a filmbarátok elsősorban a Psycho zuhanyjelenetéből ismerhetnek. Első közös filmjük révén Tony végre kiszabadult a Universal kötelékéből, a Paramountnál készült Houdini (1953) érdekessége, hogy nem csak a főszereplő karakter volt magyar, de a film producere, George Pal is. A következő évben a házaspár újabb filmen alakíthatott szerelmeseket, a Falworth fekete pajzsa (1954) a Universal stúdió első szélesvásznú történelmi kalandfilmje volt. Tony egyre nagyobb sikereket ér el: a Burt Lancaster és Gina Lollobrigida főszereplésével készült Trapéz (1956) című filmben egy cirkuszi környezetben játszódó szerelmi háromszöget láthatunk – a film az év egyik legnagyobb sikere lett. Két évvel később A megbilincseltek (1958) meghozta Tony első Oscar-jelölését. A filmben a színes bőrű színésszel, Sidney Poitierrel együtt játszanak szökésben lévő rabokat – mivel mindkettejüket jelölték Oscarra, a szavazatok megoszlásával végül David Niven nyert a Külön asztalok (1958) című filmel.
Élete egyetlen Oscar-jelölése után Curtis visszatért a vígjátékok világába – a Fehérnemű hadművelet (1959) azért volt különösen fontos számára, mert a tengeralattjárós vígjátékkal elérhette, hogy egy új generációt inspirálhat a haza védelmére úgy, ahogy annak idején őt is "megfogták." Ugyanebben az évben forgatta le a hazánkban legismertebb sikerét – a Van, aki forrón szereti című vígjátékban Tony Curtis és Jack Lemmon nőnek öltözve menekülnek a maffia elől. A film talán a legtökéletesebb példája annak a könnyed, mégis tartalmas vígjátéknak, ami a színész erősségei közé tartozott. A film úgy lett óriási sikert, hogy a színesfilmek térhódítása ellenére fekete-fehérben forgatták – de pusztán kényszerből, ugyanis színesben a két férfi színész női sminkje rémisztően hatott. Curtis és Lemmon mellett természetsen Marilyn Monroe miatt emlékezetes a film, azonban a színésznő szereplése sötét háttéret adott a forgatásnak. Curtis önéletrajzában úgy emlékezett vissza, hogy Mornoeval már a negyvenes években randiztak mielőtt bármelyikük híres lett volna (még az ikonikus neveiket se viselték), a Van aki forrón szereti forgatásán pedig rövid viszonyt kezdett a színésznővel úgy, hogy jelen volt annak férje, Arthur Miller drámaíró is.
Curtis azon értekdes sztárok közé tartozik, akik általában nem egymaguk vittek el a hátukon egy filmet, hanem egy másik színészt segítve, közösen dolgoztak meg a sikerért. Ha valakivel egyszer együtt dolgozott, akkor gyakorlatikag garantált volt, hogy fognak még közös filmet készíteni. A már említett Jack Lemonnal például nemcsak a Van aki forrón szeretin dolgozott együtt, később a Verseny a javából (1965) során egy vicces autóverseny keretén belül riválisokként kerülték meg a világot. Burt Lancasterrel hasonlóan szoros kapcsolatot sikerült kialakítania – habár a Keresztül kasul esetében még csak egy jelenet erejéig csábította el Lancaster filmbeli feleségét, később A siker édes illata (1958) esetében maga a színész ragaszkodott Curtishez egy olyan nehéz szerepben, a pletykarovatvezető és a talpnyaló újságíró kettősében ugyanis mindketten undorító karaktereket alakítottak. Curtis harmadik fontos együttműködő partnere Kirk Douglas volt – vele először A vikingek (1958) során játszott együtt, ahol rivális testvéreket alakítottak (a vágy közös tárgyát pedig Curtis felesége, Janet Leigh játszotta). Douglas szintén barátja mellet foglalt állást a Spartacus-a (1960) során, melyben Curtis fiatal gladiátor Antoninust alakítja – a film emlékezetes végkifejletében ő az első, aki Kirk Douglas helyett kimondja, hogy "Én vagyok Spartacus!".
Fontos megjegyezni, hogy a klasszikus stúdiórendszer megszűnésével a színészel szerepe is megváltozott Hollywoodban – egyre több kreatív döntést hozhattak és alkalomadtán saját projecteket is tető alá hozzhattak. Ebben a tekntetben a már említett Burt Lancester úttörőnek számított, ő volt az első színész, aki sikeresen működő saját produkciós céget hozott létre, ahol a nagy stúdióknál megkeresett sztárgázsijából olyan filmeket támogathatott, amiket ő fontosnak érzett. Hasonló módon járt el Kirk Douglas, aki a feleségéről elnevezett Bryna Productions lévén olyan, a hagyományos stúdiók által elutasított filmterveket forgatott le, mint a már említett Spartacus. Ezekben a produkciókban a színészek természetesen producerként is részt vettek és általában maguk választották ki a rendezőket és a színészkollégáikat is. Így vált lehetségessé az, hogy Curtis gyakran szerepelhetett azokkal a legendás sztárokkal, akik az egyik forgatáson megkedvelték a személyiségét. Lancastertől és Douglastől példát véve saját produkciós céget alapított, az 1955-ös Curtleigh Productionst még feleségével közösen vezette, 1962-ben ebből vált ki a Curtis Enterprises, melynek egyetlen produkciója a Vidámparki bajkeverő (1962), az első Disneylandben forgatott film volt. A cég ezután Reynard Productions néven működött tovább.
A hatvanas években Curtis izgalmas módon próbálta újraformálni a karrierjét: A bostoni fojtogató (1968) című filmben az egész Amerikát lázban tartó gyilkosságsorozat elkövetőjeként lépett színre. Albert DeSalvoként a korábbi playboy egy szexuálisan frusztrált, a visszautasítások által definiált karaktert jelenít meg, a film azonban bizonyos szempontból tabukat is döntögetett. A gyilkosságsorozat még frissen élt az emberek emlékezetében, illetve a feldolgozás fontos tényeket is meghamisított – a filmben DeSalvót tárgyi bizonyítékok kötötték a helyszínhez, a valóságban azonban csak a vallomása alapján ítélték el, épp ezért mind a mai napig vannak kétségek afelől amit a film állít, vagyis hogy DeSalvo a tényleges bostoni fojtogató. A film problémás háttere részben Curtisen csapódott le, akit az alakítása ellenére a Variety 1968-ban feltett a "legtúlfizetetettebb sztárok" listájára. Curtis ezután einkább a kis képernyőn dolgozott, Az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a Minden lében két kanál című sorozatban alakított nagyszerűt az amerikai bűnüldöző milliomos, Danny Wilde szerepében, a költséges európai forgatási helyszínek miatt a sorozatot e24 rész után elkaszálták. A színész az 1970-es évek végétől már csak kisebb filmekben játszott. Utolsó filmjében a zsidó-palesztin David és Fatima (2008) című romantikus filmben az igazi neve mögé bújva egy Mr. Scwartz nevű karaktert alakított.
Curtis viharos magánéletéből már a hivatalos kapcsolatok is kitesznek egy egész bekezdést. s1962-ben Curtis elvált Janet Leightől, a bulvársajtó számára ez volt az egyik legelső igazán szenzációs hollywoodi válás. A házasságból két gyerek született –egyik lánya, Jamie Lee Curtis szüleihez hasonlóan szintén színész lett, ráadásul anyjához hasonlóan ő is egy horror filmben (Halloween) érte el élete legnagyobb sikerét. Az első válás után Curtis szinte minden évtizedben egy újabb házassággal került a címlapokra. A német származású Christine Kaufmann (1963–1967) szintén színésznő volt, akit a Tarasz Bulba (1962) forgatásán ismert meg. További feleségei, Leslie Allen (1968-1981), Andrea Savio (1984-1992) Lisa Deutsch (1993-1994), és Jill Vandenberg (1998-) nem a filmes szakmából érkeztek és nehezen – vagy sose – szokták meg Curtis életvitelét. A színész természetesen élvezte a helyzetet – úgy vélte, hogy a hosszú élet titka a fiatal nőkben keresendő. Utolsó felesége és közte 45 év volt a korkülönbség. 85 évesen, 2010. szeptember 29-én nevadai otthonában, álmában érte a halál. Felesége, Jill karjai között hunyt el szívroham következtében.
Curtis magyar származására mindig is büszke volt, többször is ellátogatott Magyarországra, többek között forgatott egy országimázs filmet is ahol a budapesti fürdőket és a magyar borokat népszerűsítette 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, amelyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten a Millenáris Parkban dedikálta. Mátészalkán a helyi zsinagógán emléktáblát avattak a tiszteletére, illetve a főutcán található egy Tony Curtis Kávézó, a nevét viselő Szalkai-Schwartz házban Tony Curtis emlékszoba mellett villamosítási kiállítás és babamúzeum található. A Magyar Hollywood Tanács folyamatosan ébren tartja Tony Curtis emlékét, június 3-át, születése napját Tony Curtis emléknappá nyilvánította.
Commentaires